A Bimmer Hungary Team csoportban akadtunk rá az alábbi részletes leírásra, amiben Pintér György írja le részletesen, hogy milyen szívszorító érzés az, amikor a felni találkozik a padkával. Minden sorral egyre fájdalmasabb a történet, így csak erős idegzetűeknek javasoljuk.

“Megtörtént velem az amitől egy igazi férfi egész életében fél. Nem, nem az impotenciáról van szó! Arra ott lesz majd a kék varázs.  Két héttel ezelőtt, tragikus hirtelenséggel, egyik pillanatról a másikra, minden előzmény nélkül. Csak úgy a semmiből. Á, még most is a sírógörcs kerülget ha eszembe jut. Szóval lepadkáztam a BMW-m 19 colos jobb első felnijét.

A pszichiáterem tanácsára végre nagy nyilvánosság előtt kibeszélem magamból ezt a tragédiát, ami a történelem során már nem egy férfit tört meg örökre. Az egész úgy történt, hogy jobbra hátra padka mellé tolattam be. Majd előre felé igazítottam rajta és akkor… az a hang… sokkal szörnyűbb mint amikor egy turistabusz a szakadékba zuhan. Hallottam, hogy az alumínium a beton padkával fizikai kontaktusba lép. Az életem abban a pillanatban leperget a szemem előtt. Láttam a gyerekkoromat, egy csomó fiatalkori numerát, részegséget, az első Ifát amit vezettem, egészen addig a pillanatig amíg a tragédia megtörtént.

A kiszállás után szembesültem a legborzalmasabb dologgal amit életemben láttam. A felniperemről nem csak a festék jött le de az alumínium is csúnyán karcos lett. Ott abban a szent pillanatban hordtam ki lábon két infarktust és egy agyvérzést, a sírógörcsről már nem is beszélek. Letérdeltem a kerék mellé és krokodil könnyekkel az arcomon üvöltöttem az ég felé, hogy Miéééért????

Mert ha a Párom csinálta volna akkor oké. Csak egy hír lett volna a híradóban. “Különös kegyetlenséggel meggyilkolta a párját egy pécsi férfi, mert az lepadkázta a BMW felnijét. Hamarosan jövünk a részletekkel” És kész.

Na de én? Aki minimum fél millió km-t levezetett? Ha buszon ülsz, nagyobb az esély arra, hogy egy anyahajó nektek megy, mint egy ilyen rutinos róka odabassza a felnit. És mégis…
Persze mondhatod, hogy ez csak hiszti, hiszen mikor Te lepadkáztad a Suzukid 13 colos kerekén a Tescos dísztárcsát csak megvontad a vállad és kész. Na de arany barátom ez azért egészen más, és mindenkinek más a fájdalomküszöbe.

Lassan kiengednek a pszichiátriáról, szépen szedem a gyógyszereket is. Az orvosok szerint pár év és nem fogok már éjszakánként izzadtan, sírva üvöltve ébredni.
Most ez a legújabb terápia, tömeg előtt kiírjam magamból ezt a feldolgozhatatlan, emberroppantó tragédiát. Köszönöm, hogy Ti részt vesztek benne.

Drága metálezüst festék és alumínium darabkák. Az emlékemben örökké élni fogtok és higgyétek el sem a gitt sem az újabb festékréteg nem pótol benneteket.”