A BimmerBara Facebook oldalán leltünk rá Lantos Attila nem mindennapi történetére, aminél meghatóbb aligha jön ma szembe az interneten.

“Sziasztok! Rendkívüli hírt szeretnék bejelenteni! Vettem egy E30-at. Na persze, ez szinte „hétköznapi” dolognak számítana, azonban én AZT az E30-at vettem meg, amiből csak egy van. Hosszas kutatás után sikerült meglelni szeretett családom régi, szeretett autóját. Ez egy 1987-es 320i. Gyárilag kat. nélküli, egy-két extrát leszámítva alapfelszereltségű, itthoni. 1992-ben első, orvos (tényleg) tulajdonostól vásárolták szüleim valahol Budán, majd 1995 őszén eladták. Egy ideig még Kőbányán látták szaladgálni, aztán eltűnt.

Valahol, valakiknél lapult, szunnyadt. Én pedig felnőttem. Az autóról sokszor szó esett a családban, kissé párás tekintettel emlékeztek vissza rá a szüleim, a régi jó E30 emlékét egyszerűen nem lehetett elfelejteni. Ezért hát kerestem az alkalmat, hogy hogyan is kéne ezt előkeríteni. Végül sikerült, megtaláltam, amikor megláttam élőben, szinte földbe gyökerezett a lábam. Majd kiugró szívvel ültem be a vezetőülésbe. Leírhatatlan érzés ugyanazt az autót vezetni, amiben szüleim hazavittek a Heim Pálból ’94-ben. Slusszpoén, hogy az autó gyönyörű állapotban fennmaradt. Ennek tükrében nem volt visszaút, az autót meg kellett venni.

Ez az én kis történetem. Üdvözöllek újra, E30 :)

Az első kép 1992-ben készült, a második 1994-ben. Igen, ott a pocakban én vagyok :)”

Az eredeti bejegyzést pedig itt találod: